Ablakszigetelés hírességeknek

Mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, aki mániákusan odavan a hírességekért. Soha nem értettem ezt a rajongást. Persze, sokan közülük tényleg letettek valamit az asztalra, de rengeteg olyan embert is fel tudnék sorolni, aki egyszerűen csak jókor volt jó helyen és egyébként nem hogy kiemelkedő képessége nincs, de még az átlagember kategóriájánál is lejjebb helyezkedik el, mind testileg, szellemileg, vagy csak az érdemeit tekintve is. Az utóbbi kategóriát nevezhetjük celebeknek.

Ezt a kifejezést még a szövegszerkesztő program is pirosan húzza alá, bármire is állítjuk az alapértelmezett beviteli nyelvet, hiszen nem létezik. Azt hiszem definícióját tekintve valami olyasmit takarhat, hogy méltatlanul ünnepelt senkiháziak gyülekezete. Ebben a népcsoportban megtalálhatóak az egyslágeres pop sztárok, a harminc éve kiöregedett szépségkirálynők, az adott ország nyelvét és kultúráját nem ismerő énekesek és műsorvezetők, vagy akár a feltűnési viszketegségben szenvedő, az eredeti saját szakmájukat talán már maguk sem ismerő életművészek.

Tehát ott tartottam, hogy mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, aki rajong a híres emberekért, függetlenül attól, hogy az volt-e bármilyen hatással az ő életére, személyiségére, vagy sem. Sajnos ez alól én sem vagyok kivétel, sőt. Az én kedves, megszállott ismerősöm, még attól is autogrammot kér, aki csak hasonlít, vagy esetleg csak szerinte hasonlít valamelyik celebre. Ez a nagyszerű ismerősöm ajtó és ablakszigeteléssel foglalkozik.  Egyszer volt szerencséje egy közepesen híres magyar énekesnő házánál dolgozni, aki aztán megígérte neki, hogy a szintén híres barátainak majd ajánlja a férfi szolgáltatásait.

Azóta állítólag már több celeb építkezésén is dolgozott Csabi, és mindegyikről olyan hatalmas elánnal számolt be, hogy egyszer sem volt képem megmondani, hogy fogalmam sincs, hogy kikről beszél, és hogy honnan kéne őket ismernem. Teljesen hétköznapi emberek, teljesen hétköznapi problémákkal és teljesen hétköznapi nyílászáró cserékkel. Persze volt egy-két mókásabb történet is, de nem tudom továbbra sem felfogni, hogy miért ad az bármiféle pluszt, hogy ezen emberek képe megjelenik olykor a bulvár sajtóban, vagy esetleg valamelyik kereskedelmi csatorna nívós szórakoztató műsorában bohóckodnak egy-egy este egy átlag havi keresetért cserébe.

Értem, hogy nem lehet minden ember egyforma, és valahol ebben is rejlik az univerzum szépsége, hogy ennyire különbözőek vagyunk. Csak akkor is furcsa számomra az, hogy ilyen emberekre felnéznek, követik és szeretik őket, ugyanakkor mondjuk egy olyan családtagot, aki tényleg megtett érte mindent pedig a semmibe vesz.

Természetesen tudom, hogy továbbra sem az én tisztem ítélkezni, tegyétek hát meg Ti, kedves olvasók!